A család Makinál gyülekezett. Mi a Makitól tanult úton mentünk - de út közben rájöttünk, hogy elfelejtettük a részleteket, így csupán kétszer tévedtünk el, mire megérkeztünk.
Délelőtt kimentünk az Orczy kertbe, ahol nagy katonásdi volt: különböző hagyományőrző egyesületek tartottak katonai bemutatókat. Volt itt honfoglaláskori, Mátyás-korabeli, török hódoltság kori, 1848-as, I. világháborús, Monarchia korabeli, stb. harc. A harcmező mellett pedig egy komplett katonai tábor volt felállítva, ahol fegyvertisztogatás, páncélkészítés, sütés-főzés, muzsikálás, gyakorlás folyt.
Marci egészen addig élvezte, amíg az I. világháborús katonák lövöldözni kezdtek. Na ettől úgy megijedt, hogy sírva fakadt. Már úgyis ebédidő lévén, visszamentünk Makihoz. Finom ebéd, majd vissza a parkba.
Jöttek a Mátyás-kori harcosok. Ez már tetszett Marcinak. Csattogtak a kardok. Meg sajnos a villámok is. Olyan nagy zivatar jött, hogy bőrig áztunk. Szaladtunk haza. A gyerekeket gyorsan kádba raktuk felmelegedni, mi pedig szárogattuk magunkat.
Mikor nagyjából elállt az eső, az egész család átcuccolt hozzánk. Itt jött a szülinapi köszöntésem. A saját készítésű tortát feltálaltam az asztalra, majd Barnika egy jól célzott lendítéssel beledobott egy játék Trabantot. Szerencsére "csak" a fél oldalát vitte el, így gyorsan megfoldozgattam.
Egyébként nem volt érte nagy kár, mert iszonyú édesre sikeredett (nem is értem, hogy bír valaki ilyen geil tortát szeretni - recept innen) - bár a gyerekeknek és apáéknak természetesen így is ízlett. Én mindenesetre többször nem készítem el.
Volt még tervbe véve egy közös tortilla vacsora, amihez Maki készítette el az alapokat, de mindenki rohant haza, így végül Andrással kettesben ettük meg.
Jöjjenek a képek! (A katonák között van kakukktojás is. Ki találja meg? ---- Na jó elárulom: András lovag csak a fotó kedvéért vette fel a potom 18 kg-os láncinget:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése